Az utóbbi években nagyon divatossá vált a funkcionális edzés, mint fogalom, és rengetegféle mozgásformát illetnek ezzel a jelzővel, sokszor olyat is, ami nem tartozik ebbe a kategóriába. Általában minden olyan edzést, ahol a saját testsúlyos és a mindenféle eszközzel végzett gyakorlatokat kombinálják, funkcionálisnak titulálnak, mert az olyan jól hangzik.
Mi is valójában a funkcionális edzés?
A funkcionális tréning lényege, hogy olyan gyakorlatokat végzünk, amelyek a mindennapi életben is megállják a helyüket, melyek során a testünk, az izmaink a maguk természetes módján mozognak. Nem izoláltan eddzük az egyes izomcsoportokat, hanem egy egységes egészként tekintünk a testre. Ennyire egyszerű az egész, nem kell semmi túlbonyolított dologra gondolni. Nem attól funkcionális tehát egy gyakorlat, hogy TRX-szel és kettlebellel végezzük egy bosu labdán állva, és nem is attól, hogy több gyakorlatot kombinálunk össze egy összetett mozdulatsorrá.
Néhány alapelv viszont mindenkire igaz, ha funkcionális edzésről beszélünk:
-
Nem izoláltan eddzük az izmokat, hanem mozdulatokat gyakorlunk. Tehát nincs láb nap, hát nap, mellnap, de van mondjuk guggolás, húzódzkodás, vagy épp fekvőtámasz, hogy a példáinknál maradjunk.
-
Összetett gyakorlatokat végzünk, tehát több ízületben történik elmozdulás a feladat végzése során. Például a karhajlítás nem ilyen, ilyenkor csak a könyökízületet hajlítjuk, ellenben a fekvőtámasz ilyen, amikor a könyök- és a vállízület is érintett.
-
Nagy hangsúlyt fektetünk a törzs izmainak erősítésére, valamint a stabilizáló izmokra.
-
Az alap gyakorlatokat természetes mozgások jelentik, mint pl. guggolások, elemelések, húzódzkodás, tolódzkodás.
-
Több képességet fejlesztünk egyszerre: erőt, állóképességet, hajlékonyságot, koordinációt, gyorsaságot. Természetesen mindenkinél azt helyezzük előtérbe, amire a leginkább szüksége van.
